„Az  intuitív  elme  egy  szent  ajándék,

És  a  racionális  elme  egy  hűséges  szolga.

Mi  létrehoztunk  egy  olyan  társadalmat,

Amely  tiszteli  a  szolgát,

És  elfelejtette  az  ajándékot.”

                                                (Einstein)

Sokat írtam már a tudatalatti működéséről, és ahogy egyre nő a tapasztalatom az egyéni és csoportos munkák során, annál szélesebb perspektíva tárul fel előttem is e gondolati körben.

Ma a legizgalmasabb megállapításom, hogy ha hagynánk, hogy tudatalattink, az intuíciónk irányítson, befolyásoljon, segítsen döntéseinkben, már réges-régen minden álmunk, vágyunk, de még az (eddig) ismeretlen vágyaink is formát öltöttek és megvalósultak volna. Vagy legalábbis a hozzájuk vezető utat már bizonyára jól kirajzolta volna a tudatalatti. Kreatívan.

Igen. Van egy kreatív tudatalattink, amely világos képekben kommunikál velünk, ha nyitottak vagyunk rá. Amit eddig tudunk róla (biztos vagyok benne, hogy még csak képességeink egy töredékére derült fény), hogy mindegyikünkben ott van, és ha akarjuk, ha nem, a kreatív mentális erőterünk működik. Működik, és iparkodik áttuszkolni a tudatunkba a magasabb szintű kreatív kapacitásának gyönyörű eredményeit. Mivel azonban nem figyelünk rá, emiatt kicsit olyan, mintha a kulcslyukon keresztül tudna csak velünk kommunikálni.

Várjunk csak? A tudatalatti az nem egy veszélyes hely, ahova jobb, ha nem is nézünk be?

A mostanra már porosodó elméletek szerint a tudatalattink az a hely, amelynek feltárásával csak a horror-rajongók kísérletezzenek, de legalábbis csak azok, akik jól bírják a nagy szembesítéseket: kifejezetten vágyakoznak farkasszemet nézni saját száműzött traumáikkal, vagy éppen közös fürdőzést terveznek bűneikkel, netán paintball-mérkőzést a bántalmazásokkal. Nyilvánvalóan az oda száműzött felednivalókkal van feladat, előszedésükkel és feldolgozásukkal fel is lehet őket számolni, de ez egy külön téma, vagy akár több is.

Az is tudott már, hogy a tudatalattinkban nem csak a borzalmak börtöne van, hanem itt rögzülnek az olyan képességek is, amelyek velünk születnek vagy tanulási folyamatok révén sajátítottunk el, és képességgé váltak jól. Ha netán a tudatunk elmenne két hét szabadságra a Nyugat-Antillákra, a tudatalattink gondoskodna arról, hogy eközben azért pl. lélegezzünk.

A tudatalattinkat fejlődésünk, életünk során mi magunk a környezetünkkel együtt tanítjuk és formáljuk. A tudatunk által meghatározott racionális döntéseinket, terveinket, tanulmányainkat, képességeinket másolja át, és tolja vissza később automatikus döntésekként. Ha pl.: egyszer megtanultunk autót vezetni, a képességet/mechanizmusokat átveszi, és onnantól ezt a képességünket ő irányítja, és kutatásokban is bizonyítottan sokkal hatékonyabban reagál vészhelyzetben és kerül el baleseteket, mint a tudatos elménk.

 „Micsoda ötletem támadt!”

„Hirtelen kirajzolódott a megfejtés!”

„Ez az, végre összeállt a fejemben a termékkoncepció!”

Ismerős egy-egy ilyen felismerés?

Amikor így összeáll egy-egy kép bennünk, tudhatjuk, hogy a kreatív részünk volt benne a segítőnk. Jobb agyféltekénk és a kreatív tudatalattink képes összekapcsolni távoli dolgokat egymással, képekben, párhuzamokban, metaforákban, asszociatívan gondolkodik. Láthatatlanul összeköti azokat a szálakat bennünk, amelyek szükségesek egy-egy végső megoldáshoz.

Szóhasználatunkban is rengeteg metafora jelenik meg, többnyire ebből értjük meg a minket körülvevő világ nagy részét, még ha ez nem is (mindig) tűnik fel nekünk. Angol nyelvű kutatások szerint minden ötödik kifejezés, amit használunk egy-egy ilyen szókép, a magyar nyelvben szerintem talán még gyakoribb az előfordulásuk.

Ez a kreatív, álmodozó, képekben gondolkodó részünk állandóan be van kapcsolva, képzettársításokat alkot. Képeket vetít a jobb megértés érdekében, próbálja megvilágítani az összefüggéseket, és létrehoz újabbakat. De ha ebből csak néhány szó ugrik át a tudatos részünkbe, akkor tényleg csak mintha kulcslyukon át kapcsolódnánk.

Hiába próbáljuk a képeit figyelmen kívül hagyni, a néma kiabálását elnyomni a racionális érveinkkel, ő nem adja fel. Megragadja a néhány másodperces üresjáratainkat, kihasználja az elalvás előtti és ébredés utáni tudat-hiányos perceinket és kitölti azokkal a képekkel, ami nekünk a legnagyobb segítség lehet.  Megfigyelted már, ahogy „meglódul” az agyad elalváskor? Mintha gyorsított filmet vetítenének.

Relaxált állapotban tudunk a legjobban kapcsolódni hozzá, lecsendesített tudattal és élénk figyelemmel. Visszahúzzuk tudatunkat a megfigyelő szerepébe, és passzívan, éberen figyelünk.

Munkám egyik legizgalmasabb része, amikor klienseimmel proaktív módon irányítjuk a kreativitást, segítem őket kapcsolatba lépni a Kreatív Középpontjukkal egy vezetett meditációban. Üzleti, alkotói, önkifejezési kérdéseikkel irányított módon foglalkozunk, a kreatív központra kapcsolódásunknak meghatározott célja/kérdése/fókusza van, szeretnénk valamire megoldást, választ kapni, ahol még hiányzik az utolsó (vagy még akár az összes) kocka a teljes képhez.

Mit szólnál hozzá, ha a saját kreatív mozidat nem a kulcslyuknyi csatornán, hanem full HD üzemmódban élvezhetnéd? Ha engednéd neki, hogy szélesvásznon mutasson neked utat. Vajon mi újat láthatnál meg a saját terveidről/vágyaidról/üzletedről?

Ha a jelenlegi valóságunkban sok kellemetlenség van, frusztráltak vagyunk, vagy valami konkrét terv többszöri próbálkozásra sem sikerül, majdnem biztos, hogy túl kevés működést/teret engedünk neki és elnyomjuk a kreatív középpontunk hangját, szűkítjük a vászon és a mozi méretét.

A saját magunk által sikertelenségként megélt próbálkozásainknak lehet sok oka (pl.: elakadás, negatív hiedelem, rossz nézőpont, nem támogató szokások stb.), de a kreatív középpontunk bekapcsolása a folyamatba biztosan új megoldáshoz vezet.

Ha van kedved teret engedni a saját életedben a kreativitásnak, próbáld meg ezt az egyszerű gyakorlatot egy héten át mindennap. Este elalvásnál kapcsold le a tévét, és kényelmesen relaxálva programozd be a kérdést, amin merengeni szeretnél. Reggel ébredéskor, amikor magadhoz térsz, maradj abban az alvási pozícióban, ahogy ébredtél, idézd fel a kérdésedet és hagyd, hogy dolgozzon vele a Kreatív Központ, és TE csak figyelj. (Érdemes egy füzetet és tollat az ágy mellé készíteni, hogy utána tudj jegyzetelni!)

Éld meg a játékot, ahogy egymással kapcsolatba lép és szinte együtt táncol a tudatos és a kreatív tudatalatti, és hagyd jönni a képeket. Ki gondolta volna, hogy az álmodozás ilyen hasznos lehet?!

Teremtsünk mindannyian lehetőséget a mélyebb megértésre, az újfajta megoldásokra. Egyesítsük az erőinket, a racionálist és a kreatívot. Egy harmonikusan összekapcsolt és együttműködő rendszerrel olyan valóságot teremthetünk, amely minden képzeletet felülmúl majd...

                                                                 …. ---- …..

Nagyon érdekel, hogy Ti hogyan élitek meg, hogyan képzelitek el ezt az együttműködést a kreatív részünkkel?  Tanácsadóként ül öltönyben egy íróasztal mellett, netán kisbékaként ugrál körbe egy tavat, vagy egy hatalmas fa, aminek az ágai között van a vetítővászon?

Bármi lehet, kérlek tiszteljetek meg azzal, hogy leírjátok, ha szívesen teszitek, akár a közös csoportban is, mert a cél az, hogy minél több kapcsolat létesüljön. Tudatunknak a tudatalattinkkal, az álmainknak (irányított álmodozásinknak…😊) a valósággal, a Te elképzelésed az én valóságommal és persze nekünk egymással.

Bontsátok ki ezt a nagyszerű ajándékot mihamarabb és használjátok!