Kedves Olvasóm,
Hogy vagy? De tényleg. Mi a helyzet Veled. Hogy vagy?
#2020 és a covid nekem nagy tanítómestereim lettek. Segítettek a szűkségből a bőségbe vezető úton.
Éles fényben megmutatták, hogyan is állok, én, a Világhoz. Márpedig úgy, hogy a hiányzóra fókuszálok és nem a meglévőre. Emiatt voltam kevesebbszer flow-ban, mint szerettem volna. Ez változott meg miután egy határozott döntést hoztam kb. egy hónapja.
TE hol vagy otthon? Hova utazol? Hol szeretnél lenni?
November elején ütött be nálam a cucc. Alig voltak tüneteim, abból tudtam, hogy helyzet van, hogy elment a szaglásom. Ahogy múltak a napok, szedtem a vitaminokat (amiket amúgy is szedek télen), kaptam drága feleségemtől a segítő olajokat, meditációban erősítettem az immunrendszeremet, ez a recept.
Emelett viszont egyrészt morogtam és bosszankodtam, hogy miért nincs már vége az enyhe tüneteimnek (rossz közérzet, enyhe testi gyengeség). Másrészt féltem attól hogy mi lesz, ha bedurvul, és kórházban kötök ki egy csövön, egyedül, hetekig, mint néhány ismerősöm. (Valahogy a halál nem izgat annyira, ezzel anno már Feldmár Andrást is megnevettettem.)
Szóval erősen megmutatkozott benne az Én Harcom Az Univerzummal.
Azt tanultam idén a bőségről, hogy ha egy kis dologgal is vitázok a valóságomban és nem vagyok tényleg teljes elfogadásban, akkor az már olyan, mintha a teljes univerzummal lennék perben, haragban.
Rájöttem hogy az elégedetlenség és a para helyett egyetlen út van, ami összhangban van a lelki utammal, az a teljes elfogadása a valóságnak és az intenzív hála, hogy csak ennyi tünetem van és nem több, és hogy mindenki újra egészséges a családban is. Minden nap. Folyamatosan.
Ezután már könnyű volt látni, hogyan vonatkozik mindez egész életemre. Elfogadás és hála az út. Így van (mindig) igaza Évinek, kedves feleségemnek, aki szerint nem jó hír, hogy már alig morgok otthon, hanem rossz hír, hogy morgok egyáltalán
Pont egy éve ilyenkor a törzsünkkel voltunk elvonuláson Costa Ricában a dzsungelben, és az elvonulás tanulsága az volt nekem, hogy a morgásom, amit én úgy a "bajszom alattinak" véltem, az valójában sárkány-morgás, és mint ilyen, abbahagyandó... Körbe értünk.
A szív nem morog. Csak az elme tud morogni.
Sokszor a leghosszabb út, amit meg kell tennünk, az az a kb. 42 centi ami az agyunktól a szívünkig tart.
De ez a legfontosabb út. A leges-leg.
Kívánom Nekünk, hogy adventkor sokat gyakoroljuk ennek az útnak a megtételét. Nyissuk meg egymás felé a szívünket minden nap. Ne felejtsük: "less love is never the answer".
Kevesebb szeretet nem lehet felelet.
Áldás, békesség, ölelés,
Balázs