Kedves Barátom,
Szeretsz mostanában híreket olvasni? Én nagyon nem. Néhány napja viszont megértettem, hogy miért: mert ellenzékben vagyok. Világ-ellenzékben. Kívül tételezem magam a világon. Kívül lenni valamin, ellenzékben lenni valamihez képest, az egy szeretet nélküli állapot.
Rájöttem: a fájdalom, amit érzek, abból származik, hogy kiszerelmesedtem a világból. Nem vagyok szeretetben a világgal. Hadd magyarázzam meg.
Tavaly irtam a szeretet paradoxonáról:
A legjobb módja annak, hogy szeretteinket elriasszuk a változástól az, ha meg akarjuk őket változtatni. Amikor arra kéred egy szerettedet, hogy változzon meg érted, akkor azt érzi, hogy nem szereted őt úgy, ahogy van. Éppen ezért a kulcs a változáshoz a feltételek nélküli szeretet. Ha a másik úgy érezheti, hogy életének minden pillanatában elfogadjuk őt olyannak amilyen, akkor lesz csak bátorsága ahhoz, hogy egy kis lépést tegyen előre, majd ismét körülnézzen: „Még mindig jó vagyok úgy, ahogy vagyok? Most is?” És akkor, csak akkor lesz képes a következő lépésre. Így tud változni, apró lépésenként.
Nemrég két beszélgetésben is szóba került, mi a véleményem a világunk hatalmi központjairól, legyenek azok politikaiak, vagy gazdaságiak. Rájöttem: ellenzékben vagyok ezekkel szemben, és ez a pozició akadályt képez beszélgetések kialakulása elé.
Ahol ítélet van, ott nincs szeretet. Ahol ítélet van jelen ott én már nem vagyok igazából jelen, ott már nem tudok feltételek nélkül szeretni.
Talán egy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés Balázsnak: megértettem, hogy igazi maradandó változás csak a szereteten keresztül érhető el. (Ha kedveled a forradalmakat lehet, hogy még nem vettél részt egyben.) És természetesen itt jön be a híres Bucky Fuller idézet:
"Nem a létező valóság elleni harccal érsz el változást. Építs egy új modellt, ami a létezőt elavulttá teszi!"
Úgy érzem, megtaláltam a hiányzó középső mondatot: “Ahelyett, hogy harcolnál ellene, szeresd és öleld magadhoz a létező valóságot” És aztán válaszold meg a kérdést: te milyen világot építenél?
Ez tehát a kihívás, amit Hozzád és magamhoz intézek: mi a Munkád itt a világban, amikor igazán benne is vagy a világban? Mi a Munkád, amikor igazán jelen vagy?
Beszéljünk!
Balázs