Jaj ne… komolyan vissza kell mennünk egészen a gyerekkoromig, hogy ezt rendbe tegyük? Nem lehetne valahogy másképp?”
Gyakran hallok ilyen és ehhez hasonló mondatokat, ami most sincs másképp, mikor egy vezérigazgató hölgy kliensemmel ülök le, hogy megfelelő vezetői célokat állítsunk fel számára. Úgy érzi, hogy jóval többet hozhatna ki csapatából, így az ezt a célt meghiúsító akadályokat keressük, melyekről hamar ki is derül, hogy bizony mind gyermekkorában gyökereznek.
Herczeg Zoli barátomat invitáltam meg egy beszélgetésre az Éber Élet Jegyzetekbe.
2014. április, hajnal, West Hollywood, Los Angeles, California.
Nem tudom, mi a fasz van, csak azt tudom, tutira meg fogok dögleni. Olyan rémképet látok, hogy engem az USA-ból a repülőn koporsóban fognak hazahozni, ládában cipelnek lefelé a lépcsőn a gépről. De ez annyira konkrét, hogy látom a BLIKK címlapot: “Herczeg hazatért - de sajnos koporsóban”. Ezen ma már nevetek, de akkor olyan valóságos volt, és úgy beszartam tőle, hogy fél órán keresztül 200-as volt a pulzusom, nem kaptam levegőt, és konkrétan majdnem belepusztultam a saját halálhírembe, borzalom.