Viewing entries tagged
belső gyermek
Jaj ne… komolyan vissza kell mennünk egészen a gyerekkoromig, hogy ezt rendbe tegyük? Nem lehetne valahogy másképp?”
Gyakran hallok ilyen és ehhez hasonló mondatokat, ami most sincs másképp, mikor egy vezérigazgató hölgy kliensemmel ülök le, hogy megfelelő vezetői célokat állítsunk fel számára. Úgy érzi, hogy jóval többet hozhatna ki csapatából, így az ezt a célt meghiúsító akadályokat keressük, melyekről hamar ki is derül, hogy bizony mind gyermekkorában gyökereznek.
„Nincs időm hülye ötletekre! A fenébe is! Ne csak dumálj, csinálj is valamit! Vagy talán nem vagyok elég világos?”
Bemutatom Thomast. Ilyen az, amikor saját vállalkozása alkalmazottaival beszél.
Első ülésünk után megnyitjuk Thomas belső hangjainak repertoárját és megismerjük Komor Thomast, aki meglehetősen bánja az efféle kirohanásokat. De hiába, Komor Thomas ugyanis képtelen rá, hogy megfékezze...
„Pont olyan vagyok, mint az anyám! Otthon mindenben lekorlátozom a lányom, szinte megfojtom vele, a férjemet meg az őrületbe kergetem az örökös zsörtölődésemmel. A munkahelyemen az elmúlt évben kétszer is előléptettek, mégis úgy érzem, mintha egy hazug szemfényvesztő lennék, éjjelente pedig szörnyű álmok gyötörnek arról, hogy valakit halálra fojtogatok.”
Izabella látta, ahogy anyja ütésre emeli kezét, majd érkezett is az első pofon. Nem először fordult elő, hogy kezelt emelt saját, keservesen síró gyermekére - ez alkalommal azonban, volt aki közbeavatkozzon. Isabelle maga vetett véget a verésnek, megmentve az amúgy teljesen védtelen kislányt...
