„Pont olyan vagyok, mint az anyám! Otthon mindenben lekorlátozom a lányom, szinte megfojtom vele, a férjemet meg az őrületbe kergetem az örökös zsörtölődésemmel. A munkahelyemen az elmúlt évben kétszer is előléptettek, mégis úgy érzem, mintha egy hazug szemfényvesztő lennék, éjjelente pedig szörnyű álmok gyötörnek arról, hogy valakit halálra fojtogatok.”
Miriam egy nagy német cég vezető ügyvédje, az élete viszont egy hullámvasút: a kedve, produktivitása és annak a gondoskodásnak a minősége, mellyel gyerekei felé fordul, rendkívül szélsőséges ingadozást mutatnak. Van, hogy a fellegekben jár, máskor a halál és véres gyilkosságok járnak a fejében. Egyszer fent, másszor lent.
Miriam nem téved: tényleg a saját anyjává vált.
Amikor gyermekkori traumánkat egy alapvetően a védelmezésünkért felelős személy okozza, az gyakran eredményez disszociációt, ami azt jelenti, hogy a lélek egy darabkája lehasad. A gyermek ily módon igyekszik kezelni a feloldhatatlan ellentétet, melyet a szülője iránti feltétlen gyermeki szeretet és az ugyanazon szülő által okozott fájó trauma ténye között érzékel.
Végül tehát magunkat sajátmagunkat hibáztatjuk és az elkövető oldalára átállva teljesen magunkévá tesszük a nézetet, hogy végül is amit kaptunk, azt megérdemeltük. Ilyen egyszerű és logikus a gyermekkori túlélési mechanizmus.
És még csak nem is kell, hogy tettlegesség okozta traumáról legyen szó, elég az elhanyagolás vagy a szeretet és gondoskodás hiánya…
Transzállapotban belépünk Miriam egy emlékébe, ahol édesanyja éppen az óvodából viszi haza. A kocsiban a kislány szól anyukájának, hogy fáj a feje, de ő nem válaszol, egy szót sem szól, csak vezet tovább. Megkérem hát a felnőtt Miriamot, hogy alakítsa át az emléket. Üljön a kis Miriam mellé a hátsó ülésre és ölelje át. Ezután kérdezze meg, hogy érzi magát.
Felnőtt Miriam sírásban tör ki. Saját reakciójától meglepve, majdnem kijön a transzból. Hirtelen felül a kanapén és könnyek közt így szól: „Óh én nem is tudtam, hogy ez ennyire rossz volt...”
Visszamegyünk a transzba és kiderül, hogy a kis Miriam már tudja: az anyja féltékeny rá. Egy ilyen anyában pedig nincsen szeretet és gyengédség számára.
A kocsiban felnőtt Miriam átveszi az irányítást és megmondja kis Miriamnak, hogy nem hagyja egyedül. Felnőtt Miriam ezután kiosztja az édesanyját, aki kifejezetten megkönnyebbültnek tűnik, hogy megszabadulhat gyermekétől.
Most már a kis Miriam és felnőtt Miriam együtt keresnek biztonságos helyet: egy apró erdei kunyhót, ahol a kandalló melegénél alszanak, játszanak, egymást átölelve önfeledten nevetnek.
Belső gyermekünk megtalálása, megszólítása és megbékítése valódi, mély változást hozhat életünkbe.
Végre újra megélhetünk örömöt, játékot, ártatlanságot és szeretetet is saját belső gyermekünkön keresztül. Miriam élete is azonnal új fordulatot vett. Talán életükben először, ő és 5 éves lánya szívből jövően egymás felé tudtak fordulni, ahogy csökkent a belső feszültsége. Férjével is valódi, nyitott és őszinte kommunikáció kezdett.
Mindössze három ülés után, az élete máris teljesen megváltozott. Nincs több fojtogatós álom. Fellélegezhet és másokat is hagyhat szabadon lélegezni.
Miriam készen áll az utazásra, most kezdődhet igazi, teljes élete.
És Te kapcsolatban vagy a belső gyermekeddel? Úgy érzed itt volna az idő? Akkor csak küldj egy üzenetet!