Suzanne ismét érezte a Félelmet, amint a hatalmas, rideg sziklák egyre csak közeledtek. Megint rémálmában volt, ahol a meteorok egyenesen felé tartottak, ő pedig mozdulni sem tudott a félelemtől, mely csontjáig hatolt.
Csakhogy ez alkalommal ez egy éber álom volt, biztonságos transz-állapotban, az irodám kanapéján. Most is pontosan ugyanazt látta, mint mindig: a Föld valahol a távolban, ő pedig sokkal nagyobb volt, mint a valóságban, de azok a sziklák, azok a kíméletlenül közeledő meteorok még így is jóval nagyobbak nála. Hiába minden, egyre csak gyorsulnak, pont őt veszik célba, negatív, romboló energiájuk pedig hatalmasabb nála…
Az utazás kezdetén első dolgunk volt, hogy összekapcsoljuk Suzanne-t felsőbb énjével, így amint az űrben találta magát, máris egy biztonságos, fehér fény védelmezte. Mikor megkérdeztem, hogy érzi magát a bőrében, azt válaszolta, fájdalmat érez a köldöke tájékán a napfonat csakrájánál. Így hát ebbe a fájdalmba mentünk bele, hogy kiderüljön, mi lehet a kiváltó ok - így kerültünk a rémálmába.
Amint arra kérem, hogy vessen egy pillantást saját testére, hirtelen észreveszi, hogy ő már teljes egészében tiszta fehér fény ebben a tudatalattija teremtette térben. Arra is ráeszmél, hogy talán nem is tudja, mennyire erős valójában, így hát arra bíztatom, hogy minden porcikájával élje át a testében lakozó energiát.
Alig telik el egy kis idő és már cikázik a meteorok között, kicsivel később pedig megkezdődik feltöltődés. A tudatalattijából ilyen, és hasonló üzenetek szabadulnak fel, megcélozva a tudatát, végül kiteljesedve ott: „a boldogságom belülről fakad, nem kell tovább keresgélnem”, „nem számít, mihez kezdek az életben, amíg a szeretet vezérel.” Sokat látott és hallott mondatok ezek, mégis ilyenkor nyernek csak valódi, személyes értelmet.
A co-creative coaching során gyakran dolgozunk álmokkal, ám mindig az éber álom állapotában. Mélyen elmerülünk az álomvilágban, mert álmaink és a bennük megjelenő karakterek: élnek. Ezek sosem csupán a véletlen szüleményei, hanem lényeges üzeneteket közvetítő belső hírnökök, segítők.
Az álmainkban szereplő teremtmények gyakran olyan vezetők, akiket tudatosan is megidézhetünk, ha már képesek vagyunk összekapcsolódni velük úgy, ahogy Suzanne is tette. Sokszor igaz, hogy minél ijesztőbbek, annál több nyers energiát és erőt hordoznak – képzeld csak el, ha rémálmaid rettegett szereplője egyszerre csak átállna a Te oldaladra!
Az utazások alkalmával megszerzett tudással, erővel és ezek való életben történő gyakorlásával így válik elérhetővé az éber álom utján maga a éber élet. Ami Suzanne-t illeti, másnap kaptam tőle egy üzenetet: „Mintha kicseréltek volna!” Minden megváltozott. Egészen új ember lett.
Neked is van olyan álmod, amit mindig is szerettél volna megfejteni? Van egy rémálmod, amiről azt kívánod, bárcsak értenéd? Irj egy üzenetet, beszélgessünk.