Juliette egy fülledt dzsungelben találja magát. A lábainál halott katonák hevernek.
Juliette most férfi, aki egy kegyetlen rajtaütést követően osztaga főhadnyagyaként azzal szembesül, hogy képtelen volt megvédeni bajtársait. A felismeréstől sújtva, megsemmisülten ereszkedik térdre, miközben bűntudat, szégyen és félelem kínozza.
Juliette egy előző életében jár. Egy előző életben, mely a veszteség csillapíthatatlan érzésének forrása és a kudarcé, hogy szeretteit nem tudja megvédeni.
Hogy hiszek-e az előző életekben? Gyakran kérdezik ezt tőlem manapság, de megválaszolni sokkal könnyebb volt néhány évvel ezelőtt. Ma ez a válaszom: őszintén hiszek abban a gyógyító erőben, melyet az ember az előző életeibe való visszatérésből nyerhet.
Juliette most 33 éves és gyermeket szeretne. Ő és a férje már évek óta próbálkoznak, mindhiába. Az ülésen ezért megkérdeztük Juliette Felsőbb Énjét, hogy lát-e a közeljövőjében gyermeket.
A válasz egyértelmű volt: Nem, Juliette még nem áll készen rá.
De miért nem? Mi változtatna ezen?
A válasz: Ha túl tudna lépni a bánatán és elengedni a felelősséghez és veszteséghez kötődő tudattalan szorongást.
Így kerülünk a dzsungelbe. Juliette egyszerre rádöbben, hogy retteg gyermeke elvesztésétől, megbénítja a félelem, mely a rajtaütés szörnyű élményének következménye. Ahogy mélyebbre merészkedünk a dzsungel eseményeiben, felismeri, hogy főhadnyagyként ő maga erős és túlélésre termett, de nem védhet meg folyton mindenki mást is maga körül.
Arra a következtetésre jut, hogy más megoldást kell találnia. Ahelyett hogy mindenkit maga akarna megvédeni - kockáztatva, hogy végül senkit nem tud - meg kell tanítania katonáit a harcra, arra hogyan vegyék észre a veszélyt, hogyan maradjanak életben – hogyan védjék meg magukat nélküle is.
Így hát visszatekerjük az idő kerekét még a támadás előttre és megnézzük, hogyan adja át tudását a katonáinak. Juliette beszámol a fárasztó edzésekről és kiképzőtáborokról, melyeket parancsnokként tart, gondoskodva róla, hogy osztagának minden egyes tagja megtanulja a dzsungelharc csínját-bínját. Aztán elengedjük az idő kerekét és hagyjuk, hogy pont ott álljon meg a rajtaütésnél – ezúttal azonban már az egész szakasz készen áll és kemény tűzharcot követően túlélik a támadást, hogy aztán békében továbbmeneteljenek.
Néha a válaszok, melyeket keresünk, mélyen a tudatalattinkban rejtőznek, talán valahol a kollektív tudattalanban. Mégis, az akadályok megtalálása és feloldása lehetséges - számtalanszor lehetünk apró csodák szemtanúi.
Most, néhány hónappal később Juliette teherbe esett! Noha ez a terhessége sajnos végül vetéléssel zárult, Juliette immár a veszteség és szégyen okozta feszültségtől megszabadulva tudja, hogy jó úton jár.
Egy előző élet utazás lehet a megoldás, ha a kliens problémáját látszólag semmi nem indokolja jelenlegi élete eseményei közül. Pont, mint Juliette, akinek fogalma sem volt arról, honnan jöhet a veszteségnek eme mélyen gyökerező érzése.
Neked is van esetleg egy hasonló érzésed vagy egy visszatérő gondolatod, ami teljesen megmagyarázhatatlannak tűnik?
Akkor beszéljünk!