„Kikészít a főnököm! Tegnap is csak úgy berontott az irodámba ahogy szokott, éppen egy konferenciahívás kellős közepén és üvöltözve osztogatta nekem az utasításokat, hogy márpedig ő jobb eladási számokat akar. Mindezt egy rekord negyedév után!”
Ez volt John válasza, mikor megkérdeztem „Mi az, ami igazán zavarja?”
„Képtelen vagyok szembeszállni vele. Már többször ott voltam, hogy most majd jól megmondom neki a magamét, de egyszerűen nem tudok nekikezdeni. Gyáva vagyok, ez a helyzet.”
John életét egy nehéz munkahelyi szituáció keseríti meg. Egy olyan céget vezet, mely több tízmillió dolláros éves bevétellel rendelkezik, és amelynek résztulajdonosa is egyben. A főnöke az egyik tulajdonostársa, aki ily módon - ha jobban megnézzük – a valóságban nem is a főnöke.
Na de mi a baj a valósággal? Pont az, hogy önmagában egész egyszerűen nem is létezik. Ami létezik, az nem más, mint a mi szubjektív percepciónk a valóságról, ami miatt mindenkinek megvan a maga saját, személyes valósága.
Ennélfogva ha John úgy érzi, hogy életének egy része, vagy meghatározott szereplője az ő saját valóságában nem úgy viselkedik ahogy szeretné, akkor ideje felismerni: John a maga által teremtett világgal áll összeütközésben.
A teremtő ebben a kontextusban az ő saját tudatalattija, mely még mindig kapcsolatban áll John teremtésének forrásával. Amint John megkezdte utazását az anyaméhben, majd csecsemőként és kisgyermekként folytatta azt, számos emléket tárolt el automatikusan a tudatalattijában, melyek lehettek jók, rosszak, vagy éppen mélyen elnyomott, traumatikus élmények.
Ma a segítségemmel John arról tanul, hogyan teremti meg számára a tudatalattija a saját valóságát amelyet aztán a tudata megfigyelhet. Ily módon kommunikál ugyanis a tudatalattink a tudatunkkal.
John valósága ennek megfelelően korántsem véletlenszerű, tele van összefüggésekkel, stabil mintázatokkal, melyek egész életén átívelően jól megfigyelhetők, hogy ezek alapján megtanulhassa, mit akar üzenni a tudatalattija és megtehesse a megfelelő lépéseket.
Mikor először találkoztam Johnnal, kiégésre, állandó kimerültségre és hipochondriára panaszkodott. Azóta együtt megtanultuk felismerni tudatalattija üzeneteit, hogy megértsük viselkedése mozgatórugóit és saját valóságát. Ennek köszönhetően John már mindössze néhány alkalom után sokkal jobban érzi magát és múlthéten a közölte „főnökével”, hogy ideje leülniük beszélni.
Eljött-e az idő, hogy Te is megértsd az üzeneteket, melyeket a tudatalattid küld számodra? Hiszen ez ezek határozzák meg személyes valóságod teremtésének 90%-át! Figyelj a jelekre és küldj egy üzenetet, ha szeretnéd, hogy segítsek megteremteni a tudatalattid és a tudatod közti harmónikus kommunikációt.