Tegye fel a kezét, aki úgy gondol magára, mint egy különböző személyiségekből álló gyűjteményes kötet!?
„Azért fogadni mernék, hogy a klienseid 99%-a nem így gondolkozik magáról.” - jegyzi meg egyik kliensem, Tom, a múlt heti ülésünkön.
Általában miután elmagyarázom az első session elején azt, amit most itt is el fogok mondani, azonnal megértik ők is az álláspontomat. A legtöbb ember ugyanis soha nem gondolt még úgy a fejében végtelenül kavargó gondolatokra és önálló kismonológokra, mint a bennük rejlő különböző személyiségrészek gondolataira.
Bolondok volnánk? Talán, egy kicsit. :-)
Az viszont tény, hogy nem vagyunk egyedül, hisz különböző személyiségrészek és az ő hangjaik élnek a fejünkben.
Percenként átlagosan mintegy 400 szót mondunk magunknak és nem voltam rest kiszámolni, hogy ez naponta 384.000 szót jelent. Ez pedig a Trónok harca első öt kötetének teljes szókészletével egyenlő - mindössze egyetlen nap alatt!
A probléma csak az, hogy ezek a hangok folyton egymás szavába vágnak, kiszorítják egymást, a figyelmünkért versengenek. Teljes káosz az egész.
Az első feladat épp ezért a megfelelő különbségtétel. El kell tudnunk választani és meg kell tudnunk nevezni ezeket a hangokat, hogy aztán beszélhessünk velük és jobban megismerhessük őket.
Egy barátomtól, Michaeltől tudom, aki mindfulness oktató, hogy a kliensei 70%-a azért látogatja a meditációs óráit, mert saját kritikus hangjaikat akarják elhallgattatni.
Ezzel kapcsolatban jó, ha tudjuk, hogy az egyik kulcs al-személyiségünk nem más, mint az Ítélő, a belső kritikusunk. Az Ítélővel való megbékélés épp ezért az ember életének egyik legfelszabadítóbb élménye lehet. Ez az én esetemben sem volt másképp.
Rajta kívül azonban vannak más hangok is, akik sokszor nem engedik, hogy a jelenben létezzünk. Arra sarkallnak, hogy teljesen fölösleges elvárásaink legyenek, elvárás-buborékokban töltjük miattunk az időnket, távol a valóságtól. Miattuk mást se látunk, mint hogy milyennek kellene a dolgoknak lenniük, aztán amikor ezek a buborékok kipukkadnak – márpedig kipukkadnak – hirtelen szembe kellene nézni a valósággal, amit viszont nem tudunk kezelni.
A második feladat tehát, hogy kibogozzuk a különböző hangokat és megtudjuk, mit akarnak, illetve hogyan kaphatják meg azt, majd pedig tárgyaljunk velük minderről.
Ezek a belső hangok ugyanis a mi oldalunkon állnak és még ha épp rossz elképzelésük is van arról, hogyan segítsenek, csak segíteni akarnak.
Ezután a harmadik feladat, hogy együttműködésre bírjuk a különböző hangokat. Lényeges, hogy a cél nem az integráció, mert a hangok nagy része továbbra is önálló szeretne maradni, hisz ők különálló személyiségrészek! Ugyanakkor a belső hangok mindig készek új szövetségekre lépni, hogy ezzel segítsenek a klienseimnek a számukra fontos célok elérésében. Így tehát ha egy kicsit is odafigyelünk, végül maga az Ítélő lehet a legnagyobb szövetségesünk!
Akiket mélyebben is érdekel a dolog: ezek a hangok nem csak a sajátjaink. Ezek tulajdonképpen archetípusok, melyek a közös valóságunkhoz kapcsolnak minket. Egyszerre léteznek az elménkben és a kollektív tudattalanban. Mindannyian ezen archetípusok révén kapcsolódunk egymáshoz.
Összességében, a belső hangokkal való kapcsolatfelvétel nem csak meglepő és szórakoztató élmény, de építő is. Ráadásul ezáltal valódi választ kaphatunk olyan fontos kérdésekre, melyekre akár egész életünkben hiába kerestük a megoldást.
Így valahányszor egy negatív hangot hallasz a fejedben, ne akard egyből visszafogni vagy elhallgattatni. Próbáld meg inkább átlátni és tedd fel a kérdést: „igen, és?”. Aztán figyeld meg hova akar vinni és mit akar mutatni neked.
Sok újat tanulhatsz magadról.
Itt írhatsz üzenetet - vagy feliratkozhatsz a heti Éber Élet jegyzetekre: