Ha egy rossz világban nem vagy jól, az csak azt jelzi, hogy felébredtél. Találjátok meg a küldetéseteket – és ezt sose adjátok fel!
#Ygeneráció #küldetés #tudatosság #drKarafiáth
Ahol ítélet van, ott nincs szeretet. Ahol ítélet van jelen ott már nem vagyunkk igazából jelen, ott már nem tudunk feltételek nélkül szeretni.
#jelenlét #tudatosság #szeretet #drKarafiáth
Az y generáció tagjai hozzá akarnak járulni egy náluk nagyobb dolog megvalósulásához. Céljuk, hogy minden nap meghaladhassák tegnapi önmagukat, és hogy tagjai lehessenek valaminek, ami nagyobb, mint ők, ami túlmutat rajtuk. Ez a purpose.
#purpose #hozzájárulás #Ygeneráció #drKarafiáth
Kedves olvasó, emlékszel még? Ha úgy tudsz játszani az ego-részeiddel mint lego-kockákkal, mosolyogva és kíváncsian: nyertél!
Célunk tehát az, hogy csatatérből játszótérré tudd alakítani az elmédet.
#slow #meditáció #éberség #drKarafiáth
Sokszor nehéz az elengegés. Hiába, hogy rossz dolokat kell engedni meghalni, mégis nehéz. Ezért van szükség a játékosságra. Hogy belenézzünk, belejátsszunk a lehetőségeinkbe.
#elengedés #tudatosság #éberség #drKarafiáth
42%. Az amerikai nők negyvenkét százalékának szavazatával nyert Trump. Nekem ez a választás sokkoló adata.
Mary a teraszon állva szívja magába a friss levegőt és boldogan szemléli, ahogy a kisebb ám annál elégedettebb csoport lelkesen beszélget a társalgóban, drága bort kortyolgatva, érett prémiumsajtok kíséretében. Az általa szervezett és levezényelt esemény végén járunk, amit a résztvevők...
#meditáció #flow #éberség #drKarafiáth
„Utálom Lizát! Utálom a hangját! Utálom a nyafogását! Nem akarom, hogy bármi jó történjen vele! Útját akarom állni a boldogságának!”
Kliensemmel, Lizával folytatott ülésünk során hirtelen egy szabotőrrel találjuk szemben magunkat - ez az ő hangja. Liza elméjének külső szereplőjeként, fekete boszorkánynak öltözve jelenik meg képzeletbeli konferenciaasztalunknál. Az előzményekhez kattints ide!
„Az a helyzet, hogy egy percre sem hagyhatom ott a munkát. Nem tudnának nélkülözni, egyszerűen túl sok dolgom van!”
Nos, ez hatalmas tévedés! Azért tudom, mert egykor én is ugyanígy gondolkodtam, amikor még heti hét nap, napi 16 órát dolgoztam akkori startupommal. Némi szabadidőre mindenképp szükség van, e nélkül ugyanis könnyen kiéghetünk.
De hogyan engedjük el a munkát a vakáció idejére?
„Valami folyton megakadályoz benne, hogy olyan életet éljek, amilyet szeretnék.” – magyarázza Liza, a harmincas évei végén járó rendkívül sikeres és tehetséges UX designer.
„Például ma reggel is: le akartam menni az edzőterembe, de aztán hirtelen megint ott volt az a részem, ami csak azt duruzsolta, hogy inkább üljek le szépen, fussak át néhány e-mailt, esetleg nézzek még fel a facebookra is… meg hogy nem eszik olyan forrón a kását, pihenjek csak, nem kell összevissza ugrálni, ne csináljak semmit, az lesz a legjobb.”
Jaj ne… komolyan vissza kell mennünk egészen a gyerekkoromig, hogy ezt rendbe tegyük? Nem lehetne valahogy másképp?”
Gyakran hallok ilyen és ehhez hasonló mondatokat, ami most sincs másképp, mikor egy vezérigazgató hölgy kliensemmel ülök le, hogy megfelelő vezetői célokat állítsunk fel számára. Úgy érzi, hogy jóval többet hozhatna ki csapatából, így az ezt a célt meghiúsító akadályokat keressük, melyekről hamar ki is derül, hogy bizony mind gyermekkorában gyökereznek.
„Mikor énekelsz, csak vesd meg erősen a lábad és engedd, hogy átjárjon a szabadság bizsergető érzése. Add át magad az élvezetnek! Ez egy buli!” – ez a kliensem, Vivien belső énekesnőjének hangja, akivel az ülésünkön kapcsolatba léptünk.
Az elmúlt 22 évben részt vettem a Sziget Fesztivál beindításában, létrehoztunk és eladtunk egy értékes digitális ügynökséget, az utóbbi két évben pedig 500 órát dolgoztam klienseimmel coachként. Noha a felsorolt tevékenységek első ránézésre igen különbözőnek tűnnek, középpontjukban mégis ugyanaz a gondolat áll.
Imádom támogatni a klienseimet, hogy rájöjjenek, miként segíthetnek önmaguknak abban, hogy...
Herczeg Zoli barátomat invitáltam meg egy beszélgetésre az Éber Élet Jegyzetekbe.
2014. április, hajnal, West Hollywood, Los Angeles, California.
Nem tudom, mi a fasz van, csak azt tudom, tutira meg fogok dögleni. Olyan rémképet látok, hogy engem az USA-ból a repülőn koporsóban fognak hazahozni, ládában cipelnek lefelé a lépcsőn a gépről. De ez annyira konkrét, hogy látom a BLIKK címlapot: “Herczeg hazatért - de sajnos koporsóban”. Ezen ma már nevetek, de akkor olyan valóságos volt, és úgy beszartam tőle, hogy fél órán keresztül 200-as volt a pulzusom, nem kaptam levegőt, és konkrétan majdnem belepusztultam a saját halálhírembe, borzalom.
Tegye fel a kezét, aki úgy gondol magára, mint egy különböző személyiségekből álló gyűjteményes kötet!?
„Azért fogadni mernék, hogy a klienseid 99%-a nem így gondolkozik magáról.” - jegyzi meg egyik kliensem, Tom, a múlt heti ülésünkön.
Általában miután elmagyarázom az első session elején azt, amit most itt is el fogok mondani, azonnal megértik ők is az álláspontomat. A legtöbb ember ugyanis soha nem gondolt még úgy a fejében végtelenül kavargó gondolatokra és önálló kismonológokra, mint a bennük rejlő különböző személyiségrészek gondolataira.
Bolondok volnánk?
„Nincs időm hülye ötletekre! A fenébe is! Ne csak dumálj, csinálj is valamit! Vagy talán nem vagyok elég világos?”
Bemutatom Thomast. Ilyen az, amikor saját vállalkozása alkalmazottaival beszél.
Első ülésünk után megnyitjuk Thomas belső hangjainak repertoárját és megismerjük Komor Thomast, aki meglehetősen bánja az efféle kirohanásokat. De hiába, Komor Thomas ugyanis képtelen rá, hogy megfékezze...
„Ő a részem volt és én is az övé. Képtelen vagyok elengedni. Ő erősebb volt… de aztán hirtelen nekem kellett erősnek lennem. 9 hétig volt a halálos ágyán. Még mindig az orromban érzem a kórházszagot.”
Michelle 7 éve vesztette el ikertestvérét, aki három évet töltött bénultan egy szörnyű autóbaleset következtében. Michelle a munkáját is veszni hagyta, hogy gondozhassa és még ennyi év után sem talált..
„Szóval már néhány ülés után nem kell ezektől a fájdalmaktól szenvednem - soha többet?”
Justin egy jól menő reklámügynökség művészeti vezetője, ám egyfajta szeparációs szorongástól szenved: valahányszor a munkára kiszabott határidő közelít és neki le kéne adnia az adott feladatot, bénító szorongás lesz úrrá rajta.
Épp ezért őszinte csodálkozással fogadja...
„A férjem vagy megbolondul, vagy elválik tőlem vagy mindkettő. És hogy őszinte legyek, meg tudom érteni. Megállás nélkül vegzálom. Egyszerűen elviselhetetlen vagyok, de tényleg.
“De tudod mit? Én már csak ilyen vagyok. Felteszem épp elég nagy baj, de ez van. A férjemnek sincs...
- És hogy megy az üzlet?
- Jól. Csak úgy hasítunk.
- Igazán? Mit értesz ez alatt?
- Hm.. például mostanában jórészt időben fizetjük ki a számlákat.
Zachary izgatottan mesél új...